Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A-tétel : A realizmus

2011.03.02

5. tétel: Ivan Iljics halála

 Tolsztoj sajátos erkölcsi világnézeti elmélete a tolsztojánizmus. Kialakulására hatottak a kereszténytanok és Rousseau filozófiája. Nem oldhatók meg rendeletekkel és reformokkal a társadalmat körülvevő problémák, csak szeretettel és az emberek lelki tisztaságával küzdhetők le ezek az akadályok. A természettel egységben élő, egyszerű erkölcsöket hordozó embert tekintette eszménynek.

A tolsztojánizmus megjelenik az Ivan Iljics halála c. kisregényben is, ugyanis a főhős halál torkában átértékeli eddigi kisszerű és helytelen életét, ráeszmél a szeretet és a megbocsájtás fontosságára.

A visszatekintő előadásnak köszönhetően az elbeszélés időrendje formabontó, hiszen már az expozícióban kiderül a főszereplő sorsa. A hangsúly áthelyeződik a reflexió szintjére, megváltozik a történet tétje.

A mű első egysége (expozíció) Ivan Iljics halálától a temetéséig tart, szemlélteti az elhunyt szűkebb és tágabb környezetének reakcióit. Megjelenik Tolsztoj bírálata, hiszen bemutatja, hogy mindenkit csak a haszonszerzés gondolata foglalkoztat, a világot az érdek és a szenvedély irányítja. A feleség azon töri a fejét, hogyan húzhatna nagyobb hasznot az államkasszától a halál ürügyén, Pjotr Ivanovics terhes kötelességnek érzi a szertartáson való részvételt, a kartársak pedig örülnek, hogy nem ők haltak meg és töprengésük tárgya a társadalmi lépcsőn való feljebb jutás. Egyikük gyásza sem valódi.

A második egységben megkezdődik Ivan Iljics élettörténetének gyors tempóban történő,

vázlatos elbeszélése a karrierje csúcspontjáig.

Sablonos, monoton életvitele és mindenkor illő viselkedése egyre feljebb és feljebb juttatta a ranglétrán, az erény elvesztésével karriert csinált. Magánéletében és hivatalnokként is mindig azt tette, ami a magasabb rangú személyek elvárásainak megfelelt. Mikor ezzel az életmodellel karrierje csúcsára emelkedik, bekövetkezik a fordulópont, mikor a függönyfelakasztás közben leesik a létráról és beüti az oldalát, mely a fikció szerint a rákot okozza később. (Ennek szimbolikus jelentése, hogy a társadalmi ranglétráról is éppen ekkor esett le). Kezdetben nem akar foglalkozni a sérüléssel, azt mondja, hogy ez csak egy „kék folt, semmiség”. De a regény másik fordulópontja, mikor Ivan Iljics rádöbben, hogy meg fog halni.

 

A főszereplő életének első 42 évét nem részletezi az író, de a történet harmadik szakaszában lelassul az elbeszélés üteme, hiszen megkezdődik Ivan Iljics hónapokig tartó haláltusája és a kisregény a belső érzelmek megjelenítésére fekteti a hangsúlyt.

 „Ivan Iljics élete egyszerű mindennapi és iszonyú volt” – ez a tételmondat utal a hétköznapi élet megnyomorító és kiábrándító hatásaira. Ivan Iljicstől családja és ismerősei is elfordulnak, ugyanolyan közönnyel és felületességgel bánnak vele, ahogy ő viselkedett az emberekkel hivatalnokként. A betegsége során kell ráeszmél milyen helytelenül élt eddig, mert visszakapja másoktól azt a közönyt, amit ő adott.

Egyetlen pártfogója Geraszim, a szegény és jóságos szolga, aki képes természetesen viselkedni jelenlétében és őszintén sajnálja a beteget. Úgy jelenik meg, mint Ivan Iljics eddigi életének ellentéte. Tőle tanulja az emberséget, ráébred a szeretet és a megbocsájtás fontosságára, ez a felismerés teszi a művet lélektani regénnyé.

Ahogy fokozódnak szenvedései a történet színtere az emberi gondolatok határai közé szorul.

Kialakul egy szubjektív idő, mely a külvilág számára nem érzékelhető. A haláltól való félelem során felértékelődnek a múlt eseményei, melyekre asszociatív módon emlékezik vissza („Ivan Iljics már csak a múltban élt”) A lélektani regény különböző eszközei találhatók a műben. (mikroelemzés, belső monológ, átképzeléses előadás = szabad függőbeszéd)

A freudi pszichológia dolgozta ki azt, amit már Tolsztoj is alkalmaz: a lényegtelennek tűnő eseményekből következtethetünk fontos jelenségekre, az író már csak a nem fontos mozzanatokat helyezi előtérbe. Pl.: mikor a szekrényt fellöki, valójában a halált taszítja el magától.

A belső monológok hiányos mondatai feltételezik, hogy a gondolatok a kimondás előtti állapotban vannak. Emotív jelentéstartalmúak, mint a „Jaj, Istenem!” felszólalás. Ezek inkább érzelmek, a mélyszerkezet imitációi, a tudattalanság jelzi a zavarodott lelkiállapotot.

A mű elején még külső szemlélőként látjuk az eseményeket, de a betegség végső stádiuma felé közeledve nézőpontváltás történik. A szabad függőbeszéd vagy átképzeléses előadásmód alkalmazásakor az elbeszélő a szereplő szemszögéből érzékelteti az eseményeket, de E/3. személyben ír. Így könnyíti az olvasó beleélését a karakter helyzetébe.

Ez a modern lélektani regény.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

RUSSIAN FIVE - GO GOAL!

(Z, 2011.03.19 20:35)

4. Gogol: A köpönyeg (1842)
Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809.április 1. Szorocsinci – 1852.március 4. Moszkva)
Ukrajnai kozák kisnemesi családból származik, hozza magával ezt a légkört irodalmába is, első nemzedékhez tartozik. Gimnáziumi tanulmányai Nyezsinben végzi, ahol már kitűnik művészi hajlama, elkezd írogatni már. 1828-ban Pétervárra megy, ahol színészettel kísérlete-zik, de nem válik be, államhivatalnok lesz ( ~AA), de csalódik az államban,később tanár lett. Első jelentős műve a kétkötetes elbeszélés gyűjtemény: Tanyai esték. Ez a mű az ukrajnai folklórból, népi mesei jellegű humoros novellákból (szkázok) áll. Utána 1835 Arabeszkek kötete jelenik meg, a pétervári elbeszélések: azaz a kisember-novellák, hivatalnok-novellák. Gogol a kisember-irodalom megteremtője, orosz irodalom belendítője.
Kiemelkedő Gogol alkotás még: Az orr /elszabadult orr, emberből csak a státusz maradt meg/, A köpönyeg, A revizor /rossz képet fest Oroszországról,nem igazi revizort próbálják lefizetni benne a züllöttek,mindenki másnak akar látszódni/, Holt lelkek /Csicsikov megveszi holt job-bágyokat, utazó regény/. Oroszországot A revizor és a Holt lelkek is megrázta, Gogolnak kül-földre kellett „menekülnie”, önvád gyötri, depresszió, próbálja megírni Oroszország „szebbik arcát” a Holt lelkek 2-ben, de nem sikerül neki, tűzbe dobja művét, 8 nappal rá meghal.
A köpönyeg (1842): hivatalnok novellák közül legnépszerűbb/ismertebb, groteszk elbeszélés, Gogol sokban hasonlít AAhoz. Sivár valóság, szorongó világ van a műben, környezetrajz je-lentős, mutatja hivatalnoki kiszolgáltatottságot (félnek a hidegtől). Megfigyelhető a névtelen-ség a tipizálásért, általánosításért meg AA nevében lévő hasonlóság. Jelentéktelen személy, de a sors mégis jelentékennyé teszi. Elbeszélő viszonya változik durva szerkezetben AAval együttérez, sajnáljuk, de a finom szerkezdetben már irónikus. AA életében változás zajlik le, kezdetben jelentéktelen csinovnyik (~légy párhuzam), aki csak másol (~Anselmus), mást nem tud, de azt szereti, nem vágyik a metafizikára, nem is érheti azt el. AA egy véglény, romanti-kus hős parlagias orosz lenyomata, aki ha szembeszegül vagy megsérti a feljebbvalóját akkor jaj neki! De aztán megjelenik a köpönyeg, élete központja lesz, így új státuszt nyer a köpö-nyeg, de ez csak álérték, ironikus.
AA elkezd emberré válni, felnőni, önérzete lesz, sarkára áll ezért szembe száll feljebbvalójá-val, ellentmond, de ebbe belehal. Halála nem tragikus, hagyatéka komikus, így egész gro-teszk, AA fejlődéstörténetének csúcspontja a halál. Gogol mindentudó író, néhol sokat részle-tez (AA kollégája), máshol szinte semmit (csak hallotta a storyt), homályos elbeszélés, mely az abszurd világra utal (bizonytalanság érzet), a lét abszurditása.

7. tétel

(Katus, 2011.03.15 16:27)

7. Csehov pályaképe, novellái, drámái

1860-ban született, 76-ban családja Moszkvába költözött. Gimnáziumi tanulmányai után ő is csatlakozott hozzájuk. 80-ban beiratkozott az egyetem orvosi karára és közben humoreszkeket írt. Ő a polgári irodalom képviselője. 84-ben jelent meg 1. kötete, 26 évesen már Puskin díjat kapott és 28 évesen már befutott író és megél belőle. Leginkább lélektani novellákat ír, de 96-tól már színműveket is.

A csinovnyik halála: Cservjakov egy kishivatalnok. Tulajdonságai 2 csoportra oszthatók: általános tulajdonságok: beszűkültség, monotonitás, rangkórság, munkamánia
Szélsőséges, egyéni jellemvonások: alázatosság, félénkség, túlreagálás, pánik. Kasztrendszerében a Titkos Tanácsos áll legfelül ( nem gondolja róla, h tüsszenthet) ebből következtetünk a világképére, mert ezt az író szabad függőbeszédben írja le nekünk. Ez végighúzódik a művön és emiatt irónikus is, mert az elbeszélő nézőpontjából, ami valódi érték, az a szereplő nézőpontjából hamis érték.
Cs. Saját leszűkített világában boldog és elégedett mindaddig a fordulatig, amit az író 3 ponttal előre jelez nekünk, a tüsszentésig. Brizzsalov és Cservjakov párbeszédében B. egyre türelmetlenebb és dühösebb, míg Cs. Egyre bátortalanabb és gyávább, zavarodottabb.--> ez emeli ki a mű lélektaniságát, mert ennek oka, h Cs. Életéből az emberi kapcsolatok hiányoznak  ezért belső kényszer hajtja a bocsánatkérést, a megfelelési kényszer, a szeretet iránti igény. A csattanóra 3 ponttal készít fel minket az író, amely motívum a mű végén visszatér, ez is hozzájárul a mű irónikusságához, mivel az elején ez a csattanó irónikus volt, viszont a végén nem várt tragikummá fordul át. Ebben a műben a tragikum és komikum együtt van jelen egymással keveredve, ezért a műfaja groteszk. Gogol és Csehov ilyenekt írt és ezek már előképei az abszurd irodalomnak.


Aludni szeretnék: A műben 2 világ (értékrend) van jelen. Az egyik a falusi világ, ez az előtörténetben van jelen, amikor álmában visszaidézi apja halálát, ai a sok munka miatt halt meg (~ Varka), ebben a világban a földesúrnak dolgozott az apa, míg meghalt, így kénytelenek voltak elmenni onnan, de ez még az emberségesebb világ. A másik világ a városi, ahol embertelenek vele (verik, nem hagyják aludni). Összevetia polgárosodott, feudális világot, a patriarchális világgal. A patriarchális jobb, mint az érzelemmentes polgárosodott világ.  modern kor rosszabb, mint a régi világ. Ezért írói bátortalanság figyelhető meg a műben, mert nem akarta, h a lélektanilag indokolt gyilkosságot erkölcsileg is indokoltnak tekintsék az olvasók, ezért van benne írói kommentár, azt várták tőlük, h tanítsák az olvasót. Az író azért kommentál, mert értékellentét van a műben, mivel rokonszenvezünk Varkával (szabad függőbeszéd miatt), miközben bűnt követ el.
Álom szerepe itt is jelen van: itt bemutatja a falusi életet és onnan a menekülést  ez kivetülése annak, h valójában nem tud kitörni helyzetéből és aludni akar  ez mutatja a motivált, differenciált lélekábrázolást. Ez a lélektani novellák prototípusa, h lélekben ábrázolja a folyamatokat. Tulajdonképpen maguk a gazdái hibásak a gyerekük halála miatt, viszont a következtetéseket az író az olvasóra bízza. ( szabad függőbeszéd miatt megértjük Varkát).