Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A-tétel, magyar felvilágosodás

2010.04.05

 

1. tétel: Az irodalmi élet kezdetei Magyarországon

 

A felvilágosodás Európa országaiban változatos képet mutat. Az új eszmék nálunk viszonylag későn a 18. sz harmadik harmadában bizonyos mértékig átalakulva jelentek meg, új célkitűzésekkel. Nálunk az uralkodó osztály tagja jelentették a felvilágosodottakat, hívei a gondolatokból leginkább az elmaradottság leküzdését, a kulturális haladás igényét és a nyelv pallérozását emelték ki. Nálunk Bessenyei György: Ágis tragédiájával kezdődött, melyet 1772-ben írt és egy görög államférfiről szólt, aki tökéletes világot akart teremteni, de belebukott. Az új eszmék terjedését tette lehetővé Mária Terézia 1760-ban kezdeményezése magyar nemzeti testőrség felállításával Bécsben, mely során a magyar vidéki nemesifjak művelődhettek és rádöbbentek a magyar elmaradottságra. A rossz nyelvek azt pletykálták Mária Tről, hogy míg férjétől, Lotharingiai Ferenctől addig nem született gyermeke, ezután fordult a kocka. Az intézmény neve a Collegium Hungaricum volt, nyelvei a francia és német. Az ifjak udvarhűek voltak, tele a francia felvilágosodás eszméivel. Írással kezdtek foglalkozni, belőlük lettek a testőrírók.

A felv 3 részre bontható. Az első 1772-től a Ágis tragédiájának megírásától számítható 1795-ig, a Martinovics-féle mozgalom vezetőinek kivégzéséig a Vérmezőn. Ekkor a hazatérő testőrírók megalapították az irodalmi szalonokat, melyek önálló irodalmi intézményrendszerek voltak. Foglalkoztak politikával, előadásokat tartottak, kötetlenül beszélgettek. Általában írói levelezői társaságokból formálódtak. Alapító volt többek között a konzervatív eszméket képviselő Orczy Lőrinc és a testőríró, Barcsay Ábrahám és Bessenyei álmodta meg a Hazafiúi Magyar Társaságot. Ez az elképzelés az irodalmi szalonok magasabb foka lett volna. (Orczy, Révai szalon).

Bessenyei, amint Bécsbe érkezik, rádöbben műveletlenségére. Innentől kezdve meg akarja honosítani a francia irodalmat Magyarországon, Kezdve az Ágis tragédiájával, ill. a Tariménes utazásával (előképe ~ Voltaire: Vadember, Montesqieau: Perzsa levelek). Ebben a magyarok elmaradottságát leplezi le. Művei nem népszerűek, el sem jutnak a közönséghez életében. Röpiratai jelentősek, 40-50 oldalas tanulmányai. A megírás után rögtön nyomtatták. Pl. A magyarság. Kifejti benne nézetét a nemzeti hagyományok ápolásáról, fenntartásáról, a tudományok sajáttá tevését, melynek egyetlen eszköze a nyelv. Később visszavonul Széphalomra, Kassára. 1881. febr. 24.-én hal meg Pusztakovácsiban. Kívánsága szerint egyházi szertartás nélkül a kertjében temették el.

Az első szakasz Martinovics bukásával zárul, ki eredetileg pap volt, de kémikus, titkos ügynök és rendőri besúgó is. Saját fontossága érdekében hazudott II. Lipótnak az összeesküvésekről. Gazdag, de L halála után elveszti járandóságát, I. Ferenc hanyagolta. Ő az érvényesülni vágyó értelmiség prototípusa. Agens-provocateur: maga szervez összeesküvést, és azokat jelenti föl, akiket beszervezett. Jozefinisták (II. József politikáját preferálták) ~ nyi felv. értékeit támogatják, I. Ft is támadták. A magyar értelmiség kettészakad. M hirtelen ellenzéki lesz. A párizsi jakobinusok megbízzák a magyar kiépítésével. Két részre esik: A reformátorok társaságára, akik elszegényedett nemesek és a Szabadság - Egyenlőség - Testvériség társaságára, kik forradalmibb eszméket vallottak. KT-kban terjesztik eszméiket, kérdés-felelet formájában. Egy színésznő adja fel őket, előkeresi a korábbi, elkallódott jelentéseket, győzködi a titkosrendőrséget, hogy megbízták, felmentést remélve. Hajnóczi karrierje derékba tört, utolsó szavai: „Az volt az egyetlen bűnöm, hogy hittem egy papnak.” M tragédiája a túlzott karrierizmus és az erkölcstelenség, halála után 100 évvel fedezik föl ügynök voltát, de ezt a szocialisták tagadják.

A második szakasz sötét. Az írók börtönbe kerülnek, nincs irodalmi élet. Ez 1795-től 1802-ig, Kazinczy kiszabadulásáig tart a Várfogságból. Innentől megindul a magyar irodalom, létrehozza a magyar irodalmi élet fogalmát: IRODALMI ALAPVISZONY írók.>mű->olvasók a kritika pedig mint intézmény jelenik írók és olvasók között. Megalakul a nyomda, ahol a kiadó fizet a szerzőnek, majd a folyóirat, az első a Kassai Magyar Múzsa. Az irodalom korábban kéziratban terjedt (Balassi). A kritika alakul ki legkésőbb.

Batsányi 1763-ban, Tapolcán született polgári családban. 4 nyelven verselt, az Orczy család tanítója lett, innen alakul a szalonja. Kassán állami hivatalt vállal. Kazinczyval megalapítják 1788-ban az első szépirodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot. Forradalmi hangulatú versei miatt, melyekben nem a polgárharcot, hanem a nemesség harcát jeleníti meg az abszolutizmus ellen ill. mert szövegei a nemesi ellenállás szellemében fogannak megvádolják a Martinovics-féle mozgalomban való részvétellel és a hírhedt Kufsteini börtönbe zárják, de ügye 1 év alatt tisztázódik és kiengedik. Ezután elmentek Győrbe, az utolsó nemesi felkelésre, de csúfos kudarcba fullad a megmozdulás. Ekkor Párizsba költözik, rendőri felügyelet mellett kiutasították Linzbe (feleségével együtt), többé ne ír verset és minden kapcsolatot megszakít, pl nem értesült róla h az MTA tagjává választották. A második korszak legnagyobb vesztesége Batsányi.

A harmadik korszak Kazinczy levelezéseit takarja. Kazinczy középnemesi családból származott de birtokaiból nem tudott megélni, értelmiség lett. Érettségivel hivatalnok volt II. Józsefnél. É- Mo. tanfelügyelője lesz (református létére) németül, angolul és franciául beszélt. Fontos műfordításokat végzett (Hamlet).A Kassai Magyar Museum kiadatásakor összevesznek Batsányival és már csak a vádlottak padján találkoznak. Kufstein várában 7 évet raboskodik, Fogságom naplója c művében nem játszik tanító bácsit az olvasó előtt, hisz magának írja. Visszaköltözik Széphalomra/ Bányácskába. Átnevezte, ez utalt klasszicista gondolkodására. Kiss János felfedezi, h szomszédja verseket rejteget fiókjában, így fedezik fel Berzsenyit. 30 évig levelezik, kritikái saját ízlés szerint íródnak. Tanítványa Kölcsey, német költőket követ verseiben, 18. sz-i forradalmi mintára. Ilyen epigrammáit ki is adja. Klasszicista eszményt követel, ezért Berzsenyit és Csokonait nem értékeli megfelelően. Berzsenyiről Kölcsey írja meg Kazinczy véleményét: ömlengős. Cst elítéli népies kezdeményeiért. Árkádia kör: „Árkádiában éltem én is.” pásztorlakta hely. Debrecenben félreértik, sértésnek veszik. Az ő érdeme a klassz. kritika elveinek megteremtése, az új költők felfedezése, kutatása, jelentős irodalomszervező és nyelvújító.

 

2. tétel: Csokonai pályaképe, műfajai, első művei (Az estve)

Életrajza, Pályaképe:
1773: Debrecenben született; református polgári családban
- debreceni kollégiumba járt: nagyon művelt lesz (6 nyelvet beszél), elismerik: korrepetált, tanított
- később kizárták (tanítóként elmesélte a tanulóknak a vérmezőn történt kivégzést) -> nincs miből élnie, vándorló értelmiség lesz.
- ezután kis ideig Csurgón tanít, ahonnan visszatér Debrecenbe édesanyjához.
Szerelme: Vajda Julianna = Lilla, de nem viszonozta szerelmét, és később férjhez is ment máshoz.
Halála: családi betegségként gyenge tüdeje volt; temetésen tüdőgyulladást kapott, amibe 1805-ben belehalt. (-> a szegénységbe hal bele.)

Munkássága:
- nem tud megélni a költészetéből (nincs pártfogója sem)

- műveltségét és tehetségét nem tudja kibontakoztatni.
- reformkor költészetének az előfutára (pl.: ő írja az első honfoglalási eposzt)
- költői nyelve kifinomult, hajlékony.
- Kazinczy póriasnak tartotta; később a Nyugat fogja majd felfedezni és értékelni
- két versírói korszaka van.
Verseiben a szentimentalizmus, a rokokó és a népiesség jelenik meg. Négy stílus befolyásolta költészetét: a rokokó, a felvilágosodás, a klasszicizmus, és a népköltészeti hatások.

Műfajai:
- elsősorban lírai műfajokban alkotott; ezek a legismertebb művei

- ezen kívül: vígjátékai is vannak: pl.: A méla Tempefői, folytatása: Cultura
   Özvegy Karnyóné, Dorottya (szatíra)

Az estve
- 3 szakasza van a versnek, ezeket életének különböző szakaszaiban írta:
 ->az első: diákkori, gyermekszemmel van írva. Keveri a finom gyenge képeket, a durva energikusakkal. Természeti leírással kezdődik a vers: alkony leírása -> itt párhuzam vonható Zrínyi hajnal-allegóriájával, vagyis felidéz egy barokk képet. (barokk hatások: ellentétek, és mitológiai keverések)
-> második szakasz: fiatalkori, itt a rokokó stílusjegyei jelennek meg.
-> az utolsó: ez a felvilágosult rész, ahol a természetet és a civilizációt állítja egymással szembe. Társadalomkritika jelenik meg, mert elítéli azt és szembeállítja az eszményített természettel.  Felvilágosult filozófusok elméleteit írja bele a versbe, ún. szentenciaként. (a versben képekkel bemutat valamit, amikből következtetést von le szentenciaként.)
 - Rousseau és Locke elméletei: pl.: magántulajdon, az erkölcs függése a neveltetéstől, természetjog (a vers legvégén), a nép és a király kapcsolata (ironikus rész)

Racionális eszmei elemzéseket tesz, bemutatja a civilizáció elfordulását a természettől.

 

3. A szentimentalizmus Csokonai költészetében

 

A 18. század végén a klasszicista művészet racionalizmusra épülő ágazata mellett kialakult egy másik irányzat is: az empirizmus érzelmességére alapozó szentimentalizmus. A modern világtól meghasonlott alkotó negatív tapasztalatai elégikus hangnemű irodalmat szülnek. A belső érzelmek és lélektani motivációk állnak a művek középpontjában. A világfájdalmat hordozó lélek elvágyódik a kultúra bomlasztó hatásai elől, a polgáriasult társadalom kötöttségeitől és melankolikus magányában a természet felé fordul. A szentimentalizmus a felvilágosodással szemben nem a szabad gondolkodás, hanem a „szabad érzés” eszméjét hirdeti. Az „érzékenység kultusza” megtalálható Goethe és Schiller műveiben, de nem hiányozhat Csokonai költészetéből sem.

A Magánossághoz című költemény elbeszélője, a társadalom kitaszítottjaként búslakodó lírai én, aki a zajos, zsúfolt báltermek helyett az emberi kéz által érintetlen természetbe vágyik, ahol „tiszta forrás csergedez” és az erdei nimfák csak akkor merészkednek elő, ha „bőlcs s poéta” jár arra. A költő arra kéri a Magányosságot, hogy vezesse őt be „szőke bikkfák”közé a királyi udvarok csatateréről, ahol félelem, bú uralkodik és az emberek unalomnak tekintik a békés nyugalmat. Fösvényt és nagyravágyót kivet magából a Magányosság és a felbolydult társadalom kavalkádjában veszni hagyja. Ám a boldogtalan szomorkodók mindig menedéket találnak „szent erdejében”. A „kedves istenasszony” kitartó, hű barátja a költőknek, akik benne új világokat szülnek a virtus jegyében. Míg a nagyvilág büszke lelkei a Rajna hangos morajlásához hasonlóan végigrobognak az életen, a magányosak csendesen töltik napjaikat, majd „kimúlnak édesen”. A csodálatos természet részét képezi a halál sötétje is, és a hűséges magány őrzőangyalként követi a sírba menőt. A magány első versszakbeli szerelmes felszólítása („Ringasd öledbe lelkemet!”) átértelmeződik a verszárlatra. Az utolsó könnyeit hullató lírai én az anya szerepével ruházza fel a Magányosságot. A vigasztaló elemek ellensúlyozzák a szomorúságot és az óda vége egy halál után sóvárgó felkiáltássá válik, mely beletörődőn néz szembe az elmúlás gondolatával, ezért a vers műfaja elegico-óda. (ódai jellegű műfaj, mely elégikusan zárul.)

A vers szerkezete tartalmazza a szentimentalizmus invencióját. A keresztrímből és két párosrímből felépülő strófák öt és feles valamint négyes jambus sorok váltakozásából állnak. A dallamos lüktetésű ritmus erősíti a verszenét, a hangulat melankóliája ilyenformában is megnyilvánul.

A Tihanyi Ekhóhoz megszólítottja a lírai én panaszait hivatott meghallgatni, ám kicsi másként, mint Balassi ekhós versében. A nimfa lantjával azonosuló zengő bércek ormai között, meghallgatást lel a költői panasz. Elmeséli, hogyan taszította ki magából a társadalom és miként tűntek el mellőle régi barátai. Bár ő mindig hű volt hozzájuk, most még sem áll mellette senki, ezért a „zordon erdők” között magányosan járva a befogadó természetre és a megértő Ekhóra zúdítja bánatát. A nimfa együttérzését a szakaszvégi ismétlődő sorok jelzik. Az elárvultság és a reménytelenség fokozódik, hiszen már Lilla is behódolt a társadalmi konvenciók zsarnokságainak. Úgy mutatja be, mintha szerelme is csak a rendszer áldozata volna. Mivel nem ismerik el virtusát, számára csak az anyatermészet rejteke nyújthat menedéket, mint „Russzó Ermenonvillében”, úgy bujdosik a tihanyi szirtek között. Az ismeretlenség homályában, egy „setét erdőben” várja meg a halált. Őt csak a „szomszéd pór” temeti el, nem a társadalom, melynek része volt. A búslakodó bízik benne, hogy a későbbi korok felfigyelnek költészetének nagyságára. (A verszárlatában érződik a romantika előszeleként megjelenő vándormotívum.)

 

ezis3. Csokonai költészetében a szentimentalizmust két versében vizsgáltuk meg:
Tihanyi-ekhó

A versben a lírai én beszél a visszhanggal akinek az életét mondja el.
1-2.versszak: Elpanaszolja, hogy egyedül van és szegény, hogy nem ismerik el a képességeit, ezért menekül a magányosságba és a természetben találja meg az otthonát.
3.versszak:A természetnek nincs szíve és mégis megértőbb mint az ember.
Lilla is ezért utasította el, mert a társadalom sem fogadta be.
utalás: ”tik talán több érzéssel birtok, mintsem embertársaim”
A vers ekhos, ami egy költői játék, jelenesetben a kérdés utolsó szavát visszhangozza az ekho és együtt érez. A versben érződik a romantika előjelei, az az érzés hogy a költő úgy gondolja, majd az utókor fogja elfogadni a tehetségét és befogadni a műveit.
Valamint, hogy a műveletlen emberek, akik őt nem ismerik, úgy fogjál eltemetni, mint egy átlagembert nem, úgy, mint egy tehetséges költőt.
utalás: ”a szomszéd por eltemet” - „szent lesz tisztelt hamvamért”.

Magánosság
A Magánossághoz című művét 1798ban írta Kisasszondon.
Két világot mutat be és hasonlít össze. A magánosság és a természet világával áll szemben a társadalom világa.
2.3versszak:A természet világában a halál az természetes dolog a paraszt embernek a nemesi ember pedig élete végéig retteg a haláltól. A természet az egyenlő a szépséggel, amely érintetlen. Ebben a világban élnek a nimfák akik a túlvilági létet jelképezik. Ez egy tökéletes szellemi világ, amiben poéták és filozófusok élnek.
utalás: „e hely poétának való”
4.5versszak:A társadalom világában a gondok, a félelem, bánat és gyötrelem uralkodik. Káosz és kavalkád jellemzi ezt a világot itt élnek a fösvények és a nagyravágyók, akiknek a magány vad unalmat jelent. Az egész világ hasonlít Karinthy: Cirkusz című művében amelyben a közönség az aki zajong és zsibong ezzel szemben a természet csendes.
A magánosság Ments vára a boldogtalanoknak és a számkivetetteknek.
utalás: „ments vár a magán, a szomorkodónak”
A magánosságot a mű úgy ábrázolja, mintha egy szerelmes csábító leány lenne, de akár egy anya is lehet vagy egy Istenasszony.
utalás: „ringasd öledbe a lelkemet”
A lírai én megszólítja a magánt utalás: „áldott magánosság jövel”.
A megszólítás az óda jellegzetessége de a vers vége elégikusan zárul, mert szomorú a halál miatt, de nem tragikus, mert várja a magánosságot. Így ennek a versnek a műfaja: elégiko-óda, ezt a műfajt Csokonai hozza létre. Ez egy zenei-vers, ami azt jelenti, hogy a vers hangulata összefügg a dallamával és a költő ritmussal érzékelteti a hangulatot.
A szentimentalizmus biztosítja Csokonai nagyságát, de a kortársai még a rokokó műfajához sorolják, azonban ez nem igaz, mert a rokokó költő élvezi az életet.








4es tétel

Csokonai és művészete

Elsősorban rokokó költőnek tartja magát, ezt ki is mondja Az én poézisom természete-ben. Összehasonlítja saját költészetét és ízlését más stílusokkal és leírja milyen távol áll tőle az adott kor divatja. (leszólja a szentimentalizmust) Az ő költészete udvarló költészet, ezzel is nyomatékosítja a Lilla-versek jelentőségét a költői pályájában.

A Rózsabimbóhoz: Metafora, a 4. versszak közepén megszakítja az allegóriát. Az elején a rózsabimbó azonos a lánnyal, utána a virág szó szerint értendő. rokokó elem: az egyenes és a képes beszéddel történő játék.

A Reményhez: óda-szerű megszólítás: poetica invenco. Allegórikus mű. kert: a lírai én életének metaforája. A cím metaforikussá teszi a szöveget.Érezhető az idő múlása, mert változnak az évszakok, de ez is visszafelé történik ("tavaszom, vígságom téli búra vált...") Gyakran átcsap szimultán ritmusba. 16 soros szakaszok variációkkal: 4,2; 4,1; 4,2; 4,3;gyors és lassú váltakozik. rokokóra valló dallamosság: kontraszt a szimultán és a nem szimultán ritmus között. szentimentalizmus: a lírai én egy istenasszonynak meséli el életét. Elégikóda: jellegzetesen szentimentális műfaj,amű allegóriával végződik. Azt se hagyjátok ki, hogy ez egy Lillának írott szerelmi mű.

A Boldogság: Rokokó mű, erősen szenzualista. Piknik a lugasban: a kulinális örömöket összekapcsolja a természettel (rózsa a borban) ezzel felmagasztalva azt, ez élet többi örömforrása közé emeli. A rózsalugasban minden megjelenik, ami a költő boldogságához kell és ezek keverednek is: szerelem, költészet, természet, ételek, ezek összessége adja a tökéletes boldogságot. Anakreontikus mű. Rímtelen jambikus hetes.

Tartózkodó kérelem: Választ kér, szerelmi elígérkezést. A szerelmet szentesíti "Teljesítsd angyali szókkal,..." A mű szenvedélyesen kezdődik, majd a szerelem tárgyában való gyönyörködés jön, végül a tiszta érzelmek szólalnak meg. A versforma szimultán ritmus, van időmértékes része:uu--/uu-- Ez csak dalversekben fordult előú. Kissebb jóni forma.

Tippek a kidolgozáshoz: a versek előtti pár mondatos összefoglalásra utaljatok vissza, amikor az abban leírtakat alátámasztó szövegrészhez értek a vesek elemzésénél.:) sok sikert!

 

5. A népiesség kezdetei Csokonainál
(Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Parasztdal)



- Csokonainál fellelhető a kor valamennyi művészeti törekvése

(rokokó, klasszicizmus, szentimentalizmus,népiesség)
- népies versei: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz
                         Szegény Zsuzsi, a táborozáskor

                         Parasztdal

- Csokonai gyűjtött népdalokat

- olyan verseket ír amiben a magyar parasztdalok nyelve,ízlése van
- népies helyzetdalai vannak, életképeiben már Petőfi elé készíti le az utat

Szegény Zsuzsi,a táborozáskor:

-         lírai én egy parasztlány

-         cím külső szemlélő

-         zsáner (genre), helyzetdal

-         népies szavak: pántlika, gerlice

-         erősítő párhuzam: rózsa-csók

-         ballada is fellelhető benne

-         keveredés mű és népies között

Szerelemdal:

-         zsánerhős beszél

-         iszákos atyafi, együtt érzünk vele

-         szeretetteljes humor, bűne megbocsátható

-         fölényben vagyunk vele szemben,de nem gyűlöljük

-         öreg a szerelemre, kulacsból nő lesz

-         értékrend felborul, középpont: bor, ellentéte a nő - értékkonfliktus

-         nők is vannak a műben,bor jobb náluk

-         Anakreon utódja, több metafora-allegória- nem tud továbbterjedni szájhagyománnyal

-         humora, hogy nő helyett alkoholt választja

-         parodikus sírfelirat: nagy műve az ívás volt

Parasztdal:

-         megnemesített népdal

-         Petőfi előtt aszfaltozza le az utat

-         János Vitéz motívum

-         nem ütemhangsúlyos verselésű, mint a többi népdal

-         jambikus

-         népies környezet

-         népies szavak és érdekes szavak

 

- Csokonai megtöri a népdal egységét, nem tudja még összehangolni a népdalt,népiességet a poetica invenciával és a műköltészettel, majd csak Petőfi

 

 

6. Berzsenyi pályaképe és stílustörténeti szerepe

Tanuló évei:
   1776. evangélikus középbirtokosi családba születik
13 éves koráig nem jár iskolába (gyenge a szervezete)
soproni líceum
1793. elszökik katonának
 
Szerelmi élete:
1799. feleségül veszi Dukai Takách Zsuzsannát
4 gyerekük születik
Felesége húgával levelezik
Írásának kezdete:
Sokáig nem ír, gazdálkodik
1803. Kis János felfedezi
Kazinczy méltányolja verseit, írásra buzdítja, elintézi a versek kiadását
1810-ben találkozik a pesti ifjakkal (kölcsönösen idegenkednek egymástól)
Széchényi nagyra tartotta, az ő hatására kezd el felvilágosult költeményeket írni
 
Kölcsey kritikája:
 
1817. Tudományos Gyűjtemény
„fűzfapoétá”-nak nevezi Berzsenyit
Berzsenyi elhagyja Pestet, ezután alig ír
Emiatt Kazinczyval is megromlik a kapcsolata
 
Poetai harmonistika:
MTA székfoglaló tanulmánya
Platonikus szemléletű
Időszerűtlen költészeteszmény
 
Stílusirányzatok:
Klasszicizmus: strófahasználat, a versek logikai felépítése, episztolák
Romantika: érzelmi túlfűtöttség, személyesség előtérbe kerül, metaforahasználat
 
Magyarokhoz 1:
A magyarság múltját és jelenét hasonlítja össze (klasszicista)
Romlás: kulturpesszimizmus
Már nincs benne magabiztosság
Tölgyfa allegória
Zárlat: általánosít (minden nemzetnek ez a sorsa)
Elégikoóda
 
Magyarokhoz 2:
1807: válság előtti költemény
1-3. vsz.: felborult világrend, apokalipszis jelleg, Ószövetségi idézet
4-6. vsz.: magyarságról szól, felmutatja az erőket, amivel a romlás ellen küzdhetünk (=nemesi nemzet)
Konzervatív, mert veszedelmesnek tartja az újításokat
Világkép: „Extra Hungarian, non est vita, si est vita, non est ita”
Archaikus stílussal (alkaioszi sorok, antik nevek) az idilli kort idézi fel
 

 

 

7.Berzsenyi: Osztályrészem: A cím egyszerűen az jelenti: „ami nekem jutott”. Az első két versszak témája a partraszállás a békés kikötőben. Az első versszak a házassága előtti életét és az anyja halálát írja le. A második vsz.-ban a „hevesi fiú” az élet megpróbáltatásain már túljutott, elérte a fordulópontot, felnőtté vált, megházasodott, és föladta a harcot. 3-4. vsz.: a költőnek szüksége van az önvigasztalásra. Felsorakoztatja a jómódú földbirtokos lét nyomós érveit és a kiegyensúlyozott családi élet boldogságát. Mindez egy szembesítéssel  történik, saját birtokának gazdagsága osztályrészéül jutott, sorsa mindezek mellett szegényesnek és kiábrándítónak hat. 4. vsz.: „kérjek-e többet?” Ez a kérdő mondat valójában egy erős állítást tartalmazó felkiáltásként hat. Megnyilvánul a rejtegetett, elfojtott elégedetlenség, a földesúri jólét mellett valami másra, teljesebbre, értékesebbre sóvárog. Ugyanakkor nem akar mohó lenni, érzi, hogy kérhetne többet, de az már nem lenne illendő. 5. vsz.: Tudja, hogy nem ő irányítja az életét, kiszolgáltatott Fortunának, és ezért egyre lejjebb megy az önszemléletben, alacsonyra teszi a mércét, hogy ne csalódjon nagyot az életben, hitegeti önmagát, hogy neki ez a földesúri jólét is elég. 6. vsz.: Nem érdekli, ha semmi sincsen, csak a költészet menedéke maradjon meg. „csak” módosítószó. Egyetlen feltételhez köti a boldogságot, Camoenahoz, aki a költészet vigasza. 7. vsz.: Két sorsot vázol fel magának, a két legsivárabbat. A költő a múzsához menekül (Camoena), ha minden érték kihull az emberi életből, a művészet még mindig tartalmassá teheti az életet. Az első szakasz nem tudatosan, de előre jelzi a költemény végét, az első két vsz. magabiztossága elveszik. A versben romantikus elemek is felfedezhetők, mint például: a költő olyat ír le, amiről maga sem tudja, hogy mit akar kifejezni.

Közelítő tél: A cím Kazinczy fordításában Ősz lett volna, de a Közelítő tél fenyegetőbb és dinamikusabban hat. A vers felépítése könnyen követhető, logikus gondolatmenetet mutat. Három nagy részre lehet osztani a művet. Az első 3. vsz.ban változatosan írja le azt, ami elmúlt, és azt, ami itt maradt, ebből bontakozik ki a negatív tájleírás. Elmondja, hogy mi hiányzik, jellemzi az évszakot, és az ifjúság örömeinek elvesztését és a kiábrándító niklai környezetet is. A 4. vsz.ban általánosít, ez elégikus rész, minden elmúlik az életben, és megjelenik a válság költészete: emberiség világában minden instabil és bizonytalan az egész létezés. Megrendülnek az értékek, az idő elsodor, elpusztít mindent. 5-6. vsz.: A 4. vsz.ben levont általánosítást a saját életére vonatkoztatja, lemondással veszi tudomásul, hogy örökre elmúlt az ifjúsága. Mindezt metaforákkal írja le (pl.: tavasz: fiatalságának, szerelmének a vége, nektár: bor, koszorú: fiatalságának a vége). A tájleírás részei a harmadik szakaszban (5-6 vsz.) metaforákká válnak Az első részben (1-2-3. vsz.) a leírás eleme a harmadik részben (5-6 vsz.) a fiatalsága leírásának elemévé válik. Például: „hervad-elvirít”, „rózsás-virágait”, bíbor thyrsusain nem mosolyog  gerezd- nektárját ajkam”. A harmadik szakaszt (5-6 vsz.) magára vonatkoztatja, az egész világ gondját a saját terhének érzi. Ennek nincs semmiféle vigasztaló jellege, inkább tragikus a vége. Van a műben egyfajta K-Európai jelleg, Megkésettség érződik, késik a tavasz, későn jön az öröm, már nem tudja kiélvezni. Berzsenyinél a romantikus elem, hogy olyat ír, amit maga sem tud. Formája: 3 kis aszklepiadeszi sor és egy glükóni sor.

 

8. tétel: Katona József pályaképe, a korai magyar színjátszás, a Bánk bán értelmezései
 
Katona József, kinek Kölcsey volt a kortársa, 1791-ben született, ügyvédi diplomát szerzett. 1811-ben diákmunkásként dolgozik a várszínházi társulatnál, sokat fordít, analógia ~ magyar népnek példázat a zsidó sors Mózes, déli népe bemutatása. 1814-ben Erdélyi Múzeum pályázatára írja a Bánk bánt. 37-41 szélesítik. 3000-en fértek bele.(színház) A fél város megnézte, 1883-ban Kassán mutatják be.
Bánk bán: 1794-ben 21 évvel a darab előtt cenzúra irányelvei: nincs királygyilkosság, II. Lipót óta van cenzúra, titkos rendőrség. Szabályzat szerint működtek. 1839 Pesti Magyar Színház, Széchényi szerint veszedelmes darab, témáját tiltották. Pont kényessége miatt lesz népszerű. Meránia (Horvátország), lovagi család, német Gertrudis. Mária T-re való utalás, nőnek nem tud engedelmeskedni. Még fel sem épültek a várak, melyekről beszél. Lerombolta: öntudatlan azonosítja MT-vel.
  1. értelmezés: Az idegenek és a nemzet konfliktusa jelenik meg. A nemzetnek van igaza, ezt András is elismeri. A király szerint a magyar nem képes a bűnre, igazságos. Nép: akik nincsenek hatalmon. Sérelmeinél reformot alkalmaz.(kir) Melinda nem magyar se nem német. Gertrud annyira negatív, h nem lehet megérteni. 1860-as években Arany vitatkozik a szerzővel, Petúr: nemzeti rút gyűlölet, ő az igazi hős Arany szerint, mert ő a nemzet szándékát nézi, míg Bánk személyes sérelem miatt gyűlöli a királynőt. Bánk nem hiszi, hogy a királyné ártatlan. Melinda kerítőnősködéssel gyanúsítja G-t, kiszemelte M-et Ottónak prédaként. G össze- visszabeszél, O hülye, G-nek ez szégyen, Bánk kihallgatja, nagy feladvány: miért nem foglal álláspontot G? G osztja a lapokat, neki csak a pletyka kell, Bánkot és M-et nevetségessé tenni. B dicső kilátásai ezáltal füstbe mennek és ezáltal övé lesz a hatalom. Ottó fellázad eszköz sorsa ellen, hisz őt G és B is eszköznek használja. Ottó aljas és önző. Melinda szintén eszköz. Bt visszahívja Petur országjáró körútjáról. A nyomorról akar beszélni, de a Melinda problémával kerül szembe. Gt a Melinda-történet miatt öli meg. Mikhált elvezetik, klasszicista konfliktus, romantikus megoldás. Igazat ad a királynő lázadóinak a király, ezáltal eszményképpé válik. A Népet Tiborc képviseli. Aki nem nemes. Eszményített nép jelenik meg a drámában.
  2. Nemzeti értelmezés: a kortársak olvasata szerint itt rejtőzik. Népi 50-es évek kommunizmus is felkapja.
  3. értelmezés: G és B konfliktusa a trónért klasszicista konfliktussal: kötelesség áll szemben a becsülettel és az ész a szenvedéllyel. Bukásának oka a becsület és a szenvedélyválasztása, megoldhatatlan. Az eszmény továbbra is a király.
Arany és Bessenyei szerint is sok a műben a hiba. Sokan próbálják átírni a színdarabot, mégis az eredeti marad fönn (a nemzeti tematika miatt). Túl sok Bánk monológ, a párbeszéd két monológra esik szét, párhuzamos monológ. Bele kell képzelni magunkat a lélekrajzba. Nem bőbeszédű, nem fecsegős.
~ Csehov, Arthur Miller
Nem gondolnak rá, hogy keresni kell az összefüggéseket. Úgy gondolták, ha a hős elhatároz valamit, azt végez is viszi. Nem ismerik a drámában a belső konfliktust, a temperamentummal való küzdés és vesztés jelenségét. Olyan dolgokat próbál elmondani, amik nem racionálisak, ezáltal lélektani drámává válik. A figurák nagyon elevenek. Ottó –szoknyapecér, Biberach –intrikus, G –intrikus. A két intrikus áldozattá válik, ami nem jellemző. A szerepkörök megszűnnek, a cselekedetek indokoltak, nem gonosz. Belülről nézzük. Fátyol, lánc (bensőséges emberi kapcsolat válik teherré és pusztítóvá), gödör (más is magával ránt a pusztulásba), ez a metaforikus vonulat. Expresszió hatást akar elérni a horrorisztikus elemekkel, szidással. ~ romantika.
Rekvizitum ~ színházi kellék. Altató, izgatópor. Nem tesz jót a drámának.
 

9es tétel
A Bánk Bán klasszicista és romantikus jegyei

Bánk és Gertrudis konfliktusa: klasszicizmus (kötelesség,ész) vs. Romantika(becsület, szenvedély)

Bánk tragédiája:
Bánk lecsitítja a békétleneket a királyi kötelesség miatt (klasszicizmus), de végül gyilkol, Melinda és a becsület miatt (romantika) (Petur ezért is átkozza el és nevezi alávaló gyilkosnak, mert tudja, hogy a gyilkost nem a kötelezettség és az ész vezérelte [nem a hazáért])
Bánk nem akarja megyilkolni G-t, de nem tudja türtőztetni magát, ezért mondja “Vége, vége van már neki!” mikor kettesben hagyják őt Gvel.
Bánk indokként a gyilkosságra a haza szeretetet nevezi meg, de nem tudja elhitetni magával, hogy ezért tette + Melinda halála = romantikus tragédia

A darab eszményképe a király. “Követheti a fájdalmat, lehet ember vagy Isten”.  A király istene lesz a fájdalomnak, fölékerekedik, igazat ad a lázadóknak.

Gertrudis: romantikus szereplő, férfiasan viselkedik és uralkodni akar. Pletykát generál, nem tussolja el Melinda és Ottó “viszonyát”. Ezzel akarja nevetségessé tenni Bánkot és Melindát, ehhez pedig eszközként használja fel Ottót, aki fellázad ellene (“Ottó, Ottó gyilkosom!”) (amúgy Ottót Biberach is eszközként használja, de ellene is fellázad)

Ottó: kéjvágyó, önző, 1 dimenziójú, beszűkült

Darab erőssége: lélek ábrázolás, mozaik szerűen
Lélektani dráma (bár ez a kifejezés csak Csehovnál jön létre hivatalosan) minden figurát belülről látunk, a szereplők csak egy-egy szót löknek ki magukból, a háttérre következtetni kell, úgy kell olvasni, mint egy modern lélektani drámát.

Romantikus elemek (horrorisztikus, morbid, figyelem felkeltő), rekvizitum (színházi kellék) (izgató por, altató por) úgy kell megoldani, hogy Melinda ne legyen bűnös és a gyilkosság is félreértés legyen
Érheti a vád, hogy nagyon igyekezett  lebilincselni a nézőket

Visszatérő metaforák a darabban:
Lánc: kötöttség,kiszolgáltatottság
Fátyol: titok
Gödör: saját magának ássa, de mást is beleránt
 

hát ez hasonlít egy nyolcas tételre:) nevetni fogtok hogy kitől...

 

8. tétel: Katona József: Bánk bán

1815-ben írta Katona József, de a kényes téma (az uralkodó meggyilkolása miatt át kellett írni, és végül 1820-ban adták ki. Először csak az első felvonást mutatták be 1848 már. 15-én.

A műnek három értelmezése van, a különböző korszakoktól függően. A kortársak úgy vélték, hogy a konfliktus az idegenek és a nemzet között van. Eszerint Gertrudis a hibás, ő provokálta ki, hogy megöli, mert a magyarok igazságosak, nemes szívűek és csak okkal gyilkol („előbb esett el méltán a királyné”) A spanyol Mikhál, az elfogulatlan idegen is a magyarok párjára ám és ezzel hangsúlyozza a magyarázza idegen ellentétet. Arany, a kor legnagyobb olvasója írt egy tanulmányt a Bánk bánról, amibe a saját véleményét belevitte és vitatkozott a Bánk bánról, amibe a saját véleményét, belevitte és vitatkozott a szerzővel (olvasói naivitás). Szerinte Petúr a darab igazi hőse, mert Bánk tétova: először lecsendesít, majd önbosszúból öl. A reformkor eszméi érződnek Arany kritikáján, miszerint az a jó hazafi, aki a magyarok oldalán áll. Sokáig ez volt az értelmezése a darabnak, de ez csak nagyon kis részét fedi le.

Az 1950-60as években a mű értelmezése megváltozott és az alapkonfliktus a parasztok és urak közé helyeződött át. Tiborc a monológiában elmondja Bánknak a panaszait, de ő nem figyel rá annak ellenére, hogy köztük szorosabb kapcsolat, mert Bánk rábízta a feleségét és gyermekét ezzel megemelve Tiborc személyiségét. Ő hozta Melina halálának hírét. Ebben az értelmezésben ő a mű hőse. Bár nem szószerint paraszt, hanem egy felszabadított szervilus („szabad levék" - megmentette Bánk életét, ezért felszabadították). De ez az elemzés is csak részleges!

A harmadik és egyben tényleges értelmezésnek a magánélet és közélet közötti konfliktus az alapja. Bánk személyiségében szemben áll egymással a kötelesség és a szenvedély, az államférfi és a magánszemély. Mert mint a király helyettese, le kell beszélnie a békétleneket a merényletről, de személyes okokból a végén ő öli majd meg a királynét. Szégyelli is magát, bűntudata van, mert nem ezért ölt mamiért kellett volna (a hazáért), hanem indulatból, Melinda miatt. Ez a konfliktus egy klasszicista konfliktus. Az eszménykép a király aki a két dolgot/magánélet, közélet) összhangba tudja hozni. De a Bánkon a szenvedély és a magánélet lett úrrá, így ő egy tragikus hős, ami viszont a romantikára jellemző. (Gertrusis is tragukus hős, mert rossz eszközt választott). Ezért Bánk a hős, mert egy klasszicista problémát romantikusan old meg (de igazából a király lenne).

A darab erősen lélektani dráma.

Emellett a király személye is kérdéses: többen Bánkot tartják annak, de Bánk így szól, mintha Gertrudis lenne az. Gertrudis is magát tartja az uralkodónak, mert nagyravágyó és túl akar lépni a női szerepen. Nehéz megállapítani, hogy mi a célja, milyen szerepe van a Melinda elleni cselszövésben. Több jel arra utal, hogy nincs (elítéli Ottót, elküldi otthonról) de több szöveghely utal arra, hogy segít Ottónak (Bánk is, Melinda is így gondolja), felelősségre vonja Ottót, hogy  ne hozzon szégnyent a családjára, de ellentmondásosan beszél, hol buzdítja Ottót, hol leszidja. Ottó rá is  kérdez, de arra sem ad egyértelmű választ. Így nem érti a fiú, hogy mit várnak el tőle. Végül Ottó elhatározza, hogy elcsábítja Melindát, erre Gertrudis megijed, főleg Ottó bárgyúságán, ostobaságán.

Azt nem tudjuk, hogy mit akar Gertrudis, de  a tényeket fokozatosan, mozaikszerű információadás segítségével tudjuk meg. Azt, hogy ő hívta fel Melindát, megbízta Bánkot, hogy utazzon az országba. Bánknak és m Melindának a becsületük tisztasága a fontos, az, hogy az emberek mit gondolnak róluk („jó név gyilkolói”) Petúr, Biberach is tud a dologról (Melinda + Ottó), tehát mindenki látja, mert a pletyka útján elterjedt. Méghozzá Gertrudis terjesztette, mert rajtakapta Ottót, amint szerelmet vall Melindának és Melindát okolja, ezért föl akarta hívni az egész udavar figyelmét erre. Biberach is terjesztette a „regét”. Itt már láthatjuk, hogy Gertrudis célja Melinda hírnevének csökkentése, mert ezzel Bánk jóhírét is tönkreteheti. Tehát Gertrudis azt akarta, hogy Ottó udvaroljon Melindának, de ne csábítsa el: De Ottó ezt nem értette meg, ezért Gertrudis rossz eszközt választott és így a saját csapdájába esett (tragikus hős) . Gertrudisnak ezt a szándékát soha senki nem mondta ki a műben konkrétan, ezt kellett összerakni. Mások is fel akarták eszközként használni Ottót (Biberach, hogy meggazdagodjon). De a fiú bárgyúsága, aljassága miatt nem megfelelő erre a szerepre; ú az egyetlen igazi negatív szereplőt. Biberach is némileg tragikus hős, mert rokonszenves rezonőr, de intrikus.

Visszatérő metaforikus ábrázolásokkal is találkozunk  a műben. Az egyik a fátyol, mely átsejlik, de nem látunk tisztán és ezzel Gertrudis szándékaira utal. A másik a lánc, mely egyfelől a kötelességre, másfelől Ottó tetteinek Gertrudisra való kihatására utal. A harmadik a gödör, mely a csapdahelyzetet szimbolizálja. Shakespearre nagy hatással volt Katonára, ezt ebben a műben is megfigyelhetjük. A mozaikszerű információadás, Melinda viselkedése, (ami Opheliára hasonlított) valamint Simon, bár sok gyermeke ezek mind csak arra szolgálnak, hogy érdekesebbé tegyék a drámát. A mű első értelmezése alapján tehát nemzeti dráma lenne, de ez egy rősen lélektani mű, tehát lélektani dráma.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

blöh

(chocolate, 2010.04.07 21:23)

feldobtam az 1est most lett kész (:

höh

(lillácska, 2010.04.07 20:50)

nyolcaskát valaki? i have no jegyzet.;)

kamuuu

(teáskanna, 2010.04.07 20:08)

szerintem ezek a tételek olyan viccesek.

hé dzsúd

(eszterpajtás, 2010.04.07 17:32)

olyan vicces az a cím, hogy valami amerika-európa topójegyzék.oda miért nem kommentál senki? :(

utolsó szó jogán

(tizedikbé, 2010.04.06 19:04)

ójaj.